Room 154

Sziasztok!
Ugh, nagyon sajnálom, hogy eddig várattalak titeket, de szokásomhoz híven ismét nagy fába vágtam a fejszém. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ennyien feliratkoztok egy szimpla one shotos blogra.. Rendesen megleptetek! :D
Nos, itt az újabb mini sztori, ami Harrys.. Ehm, szokások rabja lettem.. Oké, szóval az a helyzet, hogy ennek a one shotnak még csak a fele van meg! A másik felét vagy ma délután, vagy holnap délután, vagy holnap után valamikor. Ma délelőtt nem leszek itthon, de mindenképp szerettem volna legalább egy részletet feltenni, hogy ne higgyétek azt, hogy ez a blogom is csődöt mond. Remélem délután be tudom fejezni ezt a kis történetet.. Viszont.. Én debreceni vagyok. És biztos tudjátok, hogy évente megrendezik a "virágkarnevált".. Ugh.. És én menni fogok a családdal. Szóval holnap tuti, hogy nem leszek online sehol.. És nem tudom mikor érünk haza. De igyekszem az írással!
Oké, nem szaporítom a szót! Jó olvasást ehhez a félhez!

Room 154

A 154-es szoba sötétjében várakoztam. A földön gubbasztottam egy újabb durva este után. Épphogy idetámolyogtam. Pár barátommal belőttük magunkat. És ezért szörnyen utálom magam. Függő vagyok egy ideje. Borzalmas bűntudatom van. Egyetemre kellene járnom. Ez az eredeti oka annak, hogy elköltöztem otthonról. De több mint öt hónapja az egyetem színét sem láttam. Rossz társaságba keveredtem, akik rávettek a drogok kipróbálására. Undorodom magamtól. Az egyetlen személy, aki még nem gyűlölt meg teljesen, az Harry. Az egyetemen ismertem meg. fura érzéseket váltott ki belőlem, de az új életem hamar elfeledtetett minden érzelmet vele, vagy akárki mással szemben. Emlékszem, hogy egyszer amikor nagyon kétségbeestem, vagdosni akartam magam. De mondhatni ő vette ki a kezemből a pengét. Azóta tart szemmel engem. Néha kicsit sok, de örülök, hogy valakit még érdekel a létezésem. Nos, annak ellenére, hogy rég kerülöm az egyetemet, még mindig a kampuszban lakom. B épület, 154. szoba. Ezt az egy helyszínt muszáj észben tartanom, hisz csak itt tudok még valahogy "élni". Bár egyre kevesebb kedvem van a levegővételhez.

- Chrisy ─ ajtókopogás keretében hallottam meg a nevem.

Csöndben maradtam, s összébb kuporodtam az ágy melletti sarokban. Nem voltam biztos benne, hogy olyan személy keres, akinek örülnék. Az alsó ajkamat rágcsálva figyeltem ahogy a kilincset elforgatják. Hatalmasat nyeltem, a gyomrom pedig görcsbe rándult. Az ajtó kinyílt, de a sötétség teljesen körbe ölelte az alakot.

- Én vagyok az.. Harry ─ halkan beszélt, míg felkapcsolta a villanyt.

Zöld szempár szegeződött rám. Fogalmam sincs hogy nézhettem ki. Elég rosszul éreztem magam, szóval elképzelhető, hogy nem egy magazinból kilépő topmodel képmása voltam.

- Állj fel, gyere ─ a kezemért nyúlt, s felsegített a földről.

A térdeim remegtek és valósággal émelyegtem. Tényleg kiütött a ma este. Esetlenül leültem az ágy szélére, s közben az ujjaimat babrálva ostromoltam magam legbelül.

- Megint azokkal voltál? ─ vont kérdőre idegesen. - Chrisy, én aggódom érted.

- Ne törődj velem. Nem kell segítened és nem kell vigyázni se rám. Elvagyok egyedül is ─ makacsul válaszoltam.

És viszonzásul megint megkaptam azt a bizonyos rosszalló fejrázást. Hosszú ujjaival a kezemért nyúlt, majd finoman megszorította azt. Egy különös vibrálás lépett működésbe, ahogy megérintett engem. Nem tudtam hová tenni azt, hogy a gyomor görcsöt elűzte egy kellemes és mégis fura érzés. Ezek lennének a pillangók? Még nem igazán éreztem ilyet. Kivéve akkor, amikor Harryvel vagyok. Utálom, amiért ezt teszi velem. Megöl minden egyes pillantásával, mosolyával, lélegzetvételével. De ő túl tökéletes lenne egy magamfajta lelki roncsnak. Neki egy gyönyörű, és kedves lánnyal kellene törődnie, nem velem. Én nem érdemeltem ki mindezt.

- Ne! Ne érj hozzám ─ tiltakozva visszahúztam a kezem. - Én nem érdemellek meg téged.

- Igen? Adnál egy normális okot arra, hogy miért ne szeresselek? Christine Newman, mindketten tudjuk, hogy jobban kedveljük egymást, mint a barátok! És ne merd azt mondani, hogy nincs rám szükséged, mert ez nem igaz ─ hadarta.

Közelebb csúszott hozzám, és a szemeiben feléledt az a "prédára éhes" tekintet. Ezt mindig is imádtam benne. Hogy kihívásnak tekint. Bár még sosem mertem elismerni, hogy tényleg annak tekint. Nem voltam biztos benne, hogy a drogok kábítanak-e el épp, vagy az igazság szúrja ki a szemem.
Fölém mászott, míg én hátra dőltem a matracra. Durván beleharaptam az alsó ajkamba, ahogy testével rám nehezedett. Nem voltam teljesen tiszta állapotban, de ez a közelség felébresztette az érzékeim.

- D-De miért én? Csak egy senki vagyok ─ suttogtam.

Puha ajkaival apró csókokat hagyott az arcom különböző pontjain, miközben az ujjainkat összekulcsolta a fejem mellett. Állítólag egyszer már megcsókoltam Harryt.. De erre csak ő emlékszik. Biztos az is egy ilyen kétes éjszakán történt. Ki tudja miket művelek, amikor nem vagyok beszámítható..

- Te Chrisy Newman vagy, a B épület 154-es szobájából. És életem egyik értelme. Akár hiszed, akár nem, te hozod a fényt a szürke hétköznapokba ─ mosolyogva beszélt.

Gyengéden megpuszilta a szám jobb sarkát, ahol egy lila folt díszelgett. Pár hete történt.. Kiütöttem magam és leestem a lépcsőről. A nyoma pedig megmaradt. Ezzel is rondítva az amúgyis undorító külsőmet.

- Ez a folt itt ─ még egyszer puszit lehelt az előbbi helyre. - Kifejezetten szexi.

Halkan elnevettem magam, majd kissé bizonytalanul a hajába túrtam. Ó, mennyire puha..

- Egyébként a válaszom egyszerű a "miért" kérdésedre ─ motyogta két csók közt. - Kifogásolhatatlan és egyedi vagy. Nem olyan tipikus tömegbeli lány. Te kiemelkedsz. Belül pedig erős vagy.

- Umm, én? Erős? Nekem már érzéseim sincsenek, nemhogy lelkierőm ─ kételkedve magyaráztam.

A kezével utat tört magának a szoknyám alá. Finoman vontatta fel az ujjait a combomon, amire a válaszom egy elfojtott nyögés volt.

- Ugyan.. Ha nem lennének érzéseid, akkor nyilván ezt sem érzed most, igaz? ─ a mutató ujját lassan végig húzta "ott".

Erre pedig egy újabb nyöszörgés bukott ki az ajkaim közül. Cseles..
Reakciómra elmosolyodott, és óvatosan visszaterelte a kezét a combomra.

- Még nem ez jön, baby ─ mormolta. - Később.

Az első szexi mondat, ami elhagyta a száját, mióta ismerem. Jézusom, van egy sejtésem, hogy a mai este még közel sem ért véget! A végtagjaim és a bensőm egyszerre remegtek bele minden egyes érintésbe. Különösen jó érzés fogott el.. Mindenhol.

( Hamarosan jön a folytatás! x )