2013. július 28., vasárnap

Hey Payne! I love you..

Hi, babes!
Itt is van az első one shot, ami a "nem híres Liamről" szól. Remélem tetszeni fog nektek, és írtok majd egy kis megjegyzést! Akár azzal kapcsolatban is, hogy kiről szóljon a következő one shot!
Jó olvasást!

Hey Payne! I love you..

A szobámban gubbasztottam és az agyam csakis egy valamin.. azaz valakin kattogott. Liam. Egy hete láttam őt utoljára, amikor nagyon csúnyán összekapott Dainelle-el. Állítólag Dani, aki annyira halálosan szereti Liamet, más valakivel csókolózott egy bulin. Gyűlöltem a tudatot, hogy Liammel ennyire csúnyán elbánt. Az a lány megsebezte azt a fiút, akit az életemnél is jobban szeretek. Csak ő ezt még nem tudja. Én csak egy egyszerű és jelentéktelen ember vagyok, aki a nagy Mr. Payne egyik barátja. Ő sosem nézett rám úgy, mint egy nőre. Mindig is csak az elbűvölő egykori Annabelle-t látta, aki feltétel nélküli barátságban volt vele. Tíz éves korom óta ismerem, és már tizenhat évesen tudtam, hogy ő sokkal több mint egy szimpla barát. Lehet közhelyesnek hangzik, de akkoris így van. És elszomorít a tény, hogy a viszony ennyire "sablonos" maradt köztünk.
A gondolat menetemet csupán annyi zavarta meg, hogy a telefonom megrezzent. Sietve a készülékért nyúltam, s feloldottam a képernyőzárat. Az sms fülecskénél a Lis Payne név villogott. Liam édesanyja. Az arcom elvörösödött és elöntött az aggódás.
Az üzenet tartalma ez volt:

"Liammel történt valami! Sehol sem találjuk! Segíts kérlek!"

Hogyha csak egy sms-re futotta, akkor nyilván nagy lehet a gond. Összekaptam magam, letöröltem az elfolyt szemfestékem és felvettem egy kabátot. Őrült tempóban viharzottam el otthonról, s figyelmen kívül hagytam a testvérem kiáltását. Nem érdekelt semmi, és senki.. Liamen kívül. Az autóban ülve rajta gondolkodtam. Csak én tudom azt a helyet, ahová menekülni szokott az emberek elől. És ahol mindig megleli a nyugalmat. Egy hatalmas tó partján. Tudom, hogy mindig odajár, hogyha gondja van és nem tud kire számítani. Ott fogadtuk meg egymásnak, hogy örökké barátok leszünk. Felvágtuk a tenyerünket, majd kezet fogtunk. Ezzel megpecsételve a jövőnket és az összetartozást. Baráti értelemben.
A parthoz közeli úton hagytam a kocsimat. Fürgén galoppoltam végig a sáros ösvényen, követve az utat Liamhez. Szinte száz százalékig tudtam, hogy ott van.
Egy farönkre pillantottam, ahol egy férfi gubbasztott. Az elmém összezavarodott, így elsőnek nem mertem volna lefogadni, hogy tényleg életem értelme ül-e ott átfagyva és szomorúan.

- Hé, Payne! ─ szólítottam meg játékosan. - Újabban nélkülem jársz ide?

Hátra kapta a fejét, majd halványan elmosolyodott. Viszont nem tudta elfedni az arcáról lecsorgó könnycseppjeit. Azonnal komolyra vettem a figurát és mellé ültem. Jobb karommal félénken magamhoz húztam; nem ellenkezett. Némán zokogott, s szinte sugározta a fájdalmat. Világos volt, hogy Dani miatt borult ki.. Néhány sós csepp érlelődött a szemeim sarkában, de az Ő kedvéért kénytelen voltam visszafogni magam.

- Ana, mi a baj? ─ kérdezte kedves hangon.

Oh, drágám, ha tudnád mi a bajom.. Biztosan elhagynál. Megutálnál és képtelen lennél rám nézni. Nemhogy nőként, még emberként sem. Túl sok év telt el. Túl sok időt töltöttünk együtt ahhoz, hogy egy szerelmi vallomással álljak most elő.

- Utálom, ha rossz kedved van ─ sírós hangon motyogtam, s erősebben szorítottam magamhoz. - Inkább meséld el, hogy miért jöttél ide.

Bizonytalanul elmosolyodott, és imádni való tekintetét az enyémbe fúrta. Próbálta leplezni a könnyeit.

- Egyedül érzem magam. És rájöttem, hogy az életem egy hazugság ─ elhalkult.

Kirázott a hideg, ahogy ezek a súlyos mondatok elhagyták a száját. Szívem összes szeretetével képes lennék szeretni, de ő mégis egyedül érzi magát. Nincs ennél kínzóbb érzés.
A kezembe vettem az övét, s megkerestem a tenyerén futó halvány heget, mely a barátság-pecsétünket jelképezi. Alig hallhatóan kuncogott, mikor az ujjaimat óvatosan végig húztam a tenyere közepén.

- Ez emlékeztessen téged arra, hogy sosem vagy egyedül, míg én élek ─ suttogtam.

- Ana.. Te vagy a legjobb barátom ─ kimondta a legszívfájdítóbb mondatot, amit csak ismerek. - De é-én.. Én azt hiszem jobban kötődöm hozzád, mint te hozzám.

Édes teremtőm! Ezt tényleg ő mondta? Liam Payne szíve is gyorsabban dobog, amikor egymás mellett vagyunk? Liam Payne is olyan meleg érzéseket táplálna irántam, mint én ő iránta?
Biztos nem.. Ez csak egy álom lehet. Hisz túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

- P-Payne, ne szórakozz velem.. Nem vagy vicces ─ hadartam pirulva.

- Oh, bocsánat. Én azt hittem.. Mindegy, nem fontos ─ elhúzódott tőlem.

Mi? Nem egészen értem. Tehát most vagy soha. Tiszta vizet kell öntenem abba a bizonyos pohárba, ami már így is túl csordult.

- Ne, Liam! Én is mondani akarok valamit. Egy régen őrzött titkot, aminek a terhe csakis engem nehezít.. ─ mormoltam. - B-Beléd szerettem. Már nagyon régen.. És tudom, hogy ezért most utálni fogsz, de akkoris tudnod kell, hogy te már régóta okozol nekem álmatlan éjszakákat. Szeretlek és nem tehetek róla.

Liam ajkai mosolyra húzódtak, majd megragadta a kezem. A tenyereink összepréselődtek ott, ahol a hegeink vannak. Sötét szemei megteltek melegséggel, én pedig teljesen elsápadtam. Bevallottam. Elmondtam neki mit érzek. Az egyik felem öröm táncot jár, a másik pedig egy szakadék szélén áll és azon gondolkodik ugorjon-e. De Liam mosolya egyszerűen elkábít. Annyira.. őszinte.

- Igazad van Ana, tényleg utállak ─ beszélt bűntudatosan. - Azért mert ezt csak most mondtad el nekem. Hónapok óta én sem tudok aludni, mert te jársz a fejemben. Ezért szakítottam Danivel..  Nem azért, mert mással volt. Annabell Ray, te vagy mindennek az oka.. Mert szeretlek.

A szívem pedig apró darabokra hullott. A boldogságtól. Még mindig álomszerűnek tűnt az egész. Hogy ő szeret engem? Ő sem tud aludni.. miattam? Oh, Istenem.. Nem tudok sírjak-e, vagy nevessek. És valóban ennyi időnek kellett eltelnie, hogy ez kiderüljön?
Valami viszont mégsem engedte, hogy teljes legyen a boldogságom. Liam néhány nap múlva elmegy. A tanulmányait Európa másik felén fogja folytatni. Mérhetetlen távolságra lesz tőlem.

- D-De.. te két nap múlva elutazol.. Itt fogsz hagyni. És megint minden olyan lesz, mint "régen" ─ elcsüggedve magyaráztam.

Megszorította a kezem, s összefűzte az ujjaink, mire a szavak elhagyták a számat. Puha ajkai az enyéimhez préselődtek, amibe valósággal beleremegtem. Az első csók Liam Payne-el. Istenem..

- Ne feledd, amit mondtál ─ halkan suttogott, elválva a csókunktól. - Amíg én élek, addig te sosem vagy egyedül.

Igen, kétség kívül hozzá kell még szoknom a tényhez, hogy életem értelme viszonozza az érzéseim. A szavai meghatottak.. De nem nyugtattak le. Európa másik része.. Nem tudom hogyan fogom kibírni ezek után.

***

Hosszú ölelésünknek a reptéri felszólítás vetett véget. Liamnek mennie kellett. Pár utolsó csók, és ölelés, majd vége. Ennyi. Két napot kaptam az élettől, hogy Liam szerelmét élvezhessem. Ez nem elég. Legközelebb talán hat-hét hónap múlva tér haza. Mi lesz addigra? Emlékezni fog-e egyáltalán erre a csodálatos két napra? Mert határozottan ez volt életem egyik fénypontja. Mohó csókokat loptunk egymástól, s végtelen ölelésekbe temetkeztünk. Kizárólag egymás társaságában voltunk mindvégig. Hiányozni fog mindez. Mert tudom, hogy a kapcsolatunk még el sem kezdődött, mégis véget kell érnie. Kimaradtam a Payne-féle romantikus vacsorákból, amikről Dani annyit áradozott. Ez fáj.. De reménykedem, hogy egyszer talán még lehet részem ilyesmikben.

- Soha ne felejtsd el, amit mondtál! ─ kacsintott, s elengedte a kezem.

Abban a percben pedig újra összetörtem. Néztem, ahogy eltűnik a terminálon és a végtelennek tűnő hónapok baljós előszele elnyeli őt a tömegben. A földre rogyva bámultam előre, reménykedve egy utolsó pillantásban. Hogy még egyszer láthassam azt a huncut csillogást a szemeiben. De legbelül tudtam, hogy mindez esélytelen. Elment.

11 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett!!! Csak kár, hogy ilyen szomorú lett a vége :( Szegény Ana.:(
    Nagyon várom a következőt!:D Lehetne mondjuuuk..Louis. Vagyis igazából teljesen mindegy nekem, hogy kiről írsz, mert mindegyikőjüket imádom és biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz, akárkiről is írsz:) xx

    VálaszTörlés
  2. nekem nagyon bejönnek ezek a kis mini-sztorik:D tetszett ez a Liames:) bár tényleg szomorú lett a vége:( de legalább kapott két csodás és felejthetetlen napot Ana:) jobb, mint a semmi:) én a következő résznek Harryt szavaznám meg(:D), de mivel van 2 blogod is aminek a főszereplője, így azt mondom rá ér még, és így akkor legyen inkább Niall:) *-* várom a következőt is! :)

    VálaszTörlés
  3. Nekem nagyon tetszik ez is és a Harry-s is.:)

    VálaszTörlés
  4. Hát ez valami fantasztikus volt!
    IMÁDOM!!!Még az ilyen rövidke sztorikat is!
    Csak az a lényeg,hogy te írod!
    Nekem mindegy,hogy kiről fog szólni,hisz mindegyiküket imádom!C:

    VálaszTörlés
  5. húú hát ez csúcs szuper :D <3

    VálaszTörlés
  6. Ez nagyon jó lett! :D
    Csak kár, hogy ilyen szomorú a vége...De legalább 2 napot együtt tölthettek. :)
    Én egy Harry-t szavazok meg következőnek, de mindegyikőjüket imádom, úgyhogy más is lehet. ;) ♥♥
    E.xx

    VálaszTörlés
  7. Isteni lett remélem még nagyon sokat fogsz irni.... :) és lehet kérni Harryset? *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, mindenki nagyon aranyos!:) Köszönöm szépen a bizalmatokat, igyekszem ebben a kategóriában is a legjobbat nyújtani! Következőnek még nem tudom mi lesz pontosan, mert - például ti is - kértek már egyedi one shotot, szóval először azokat kellene megírnom.. Bár eszembe jutott egy jó ötlet.. Harryről.. Haha, megszokás hatalma.><
      Nos, majd meglátjuk! De egész biztos, hogy még ma hozok egy-két új one shotot! :) x

      Törlés
  8. Ez nagyon jóóó lett kérlek gyorsan hozd a kövit !!! :)

    VálaszTörlés
  9. Fantasztikus a fogalmazásod, elbűvölő! Csak így tovább!! :-)

    VálaszTörlés